tájmeditáció sorozat
A természet önmagát alakító szépsége jut eszembe, ahogy a papíron az ecolin kékje és zöldje egymásba fut. Moha szálak és fák sziluettjei tűnnek elő, amíg én „csak” várok és figyelek.
AZ EMBERI LÉPTÉKRŐL
Komitragikus:
villámfénynél próbálunk regényt olvasni
/Fodor Ákos/