tájmeditáció sorozat

A természet önmagát alakító szépsége jut eszembe, ahogy a papíron az ecolin kékje és zöldje egymásba fut. Moha szálak és fák sziluettjei tűnnek elő, amíg én “csak” várok és figyelek.

AZ EMBERI LÉPTÉKRŐL

Komitragikus:
villámfénynél próbálunk regényt olvasni

/Fodor Ákos/