Imádom. A finom, mégis élénk pasztellszíneit, a játékot, az egyszerűségét. Már az első lépés, a növények válogatása és gyűjtése is remek, elmélyülős elfoglaltság. Aztán a molyolás a formákkal, színekkel, a technikával, a kísérletezés a különböző növényekkel teljesen magával ragadó.
Tovább
Elmegyünk egymás mellett. Sok a dolgunk, mind nagyon fontos, fontosabb mint az ember-ség, az együtt, az egymásnak levés. Önmagunknak levés, hát az se nagyon van. A természetet már szóba se hozom, hát kinek van ma ideje csak úgy leülni a fűbe félórára és figyelni a hangyákat?