Elmegyünk egymás mellett. Sok a dolgunk, mind nagyon fontos, fontosabb mint az ember-ség, az együtt, az egymásnak levés. Önmagunknak levés, hát az se nagyon van. A természetet már szóba se hozom, hát kinek van ma ideje csak úgy leülni a fűbe félórára és figyelni a hangyákat?

Egyre többször feltűnik már fel ez a közöny, nem tudom tétlenül nézni, nem elég már pofátlanul az emberek szemébe nézni, arcába mosolyogni az utcán.
Szóval ezzel voltam elfoglalva az utóbbi időben művészetileg.

KÖVEK

 

A kavicsokkal a fent vázolt folyamatok meghekkelése célom. Kizökkentés, kapcsolódás. Folyamatosan festem, és hagyom el őket. Idő közben – mint minden rendes játékban és alkotófolyamatban – leesett hogy maga az út is van olyan becses mint a cél. Saját magamat is sikerült például meghekkelni. Mert már én is gyakran futok magam előtt, és a kavicsgyűjtés egy remek lehetőség a belassulásra. Aztán a festés is felér egy instant mantrameditációval: a legkülönbözőbb szituációkban vagyok képes előkapni egy-egy kavicsot, és amint elkezdek festeni, megnyomódik a gomb. Hát szívből ajánlom mindenkinek.

Kicsit távolabbról nézve aztán a köveim általi találkozásokon gondolkodom tovább. Hogyan találkozom ebben magammal, hogyan találkozunk mi emberek, vagy ember és természet; milyen finoman és óvatosan. Pókhálót szövünk.

Több kép az elhagyott darabokról itt.

SZABAD VAGY

 

Az elmúlt fél évben kaptam bőven leckéket elfogadásból. Abból hogy hagyjam magamat LENNI: hibázni, fájni, sírni, nem megfelelni. Megengedni a tökéletlenséget, nem hajszolni mindig valami mást. Jeff Foster verse jól megragad valamit ebből, úgyhogy felírtam erre a farönkre.
Persze felesleges lett volna ráírni ha kicsit csendesebben és lassabban járnánk; mondja ő magától is csak halkan.

KÖSZÖNÖM

 

Időnként észreveszem az életet. Hogy ott lüktet bennem és körülöttem, hogy növeszti a babot, a paradicsomot, a dinnyét, a virágot… és olyankor váratlanul elönt a hála. Végülis egyáltalán nem olyan magától értetődő hogy bab legyen a piacon.

 

 

2 válaszok
  1. nemo Zoli
    nemo Zoli says:

    “maga az út is van olyan becses mint a cél.”
    Hej, ha valóban meg tudnánk érteni mi ezt emberek, mert az út még becsesebb, mi mégis fejvesztve rohanunk a céljaink felé, miközben észrevétlen surrannak el mellettünk az igazi értékek, élmények.

    Válasz

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük